A Horgásztó kialakulása, és jellemzői
A horgásztó 1996. évtől van a jelenlegi tulajdonosok kezelésében. Korábban Várpalotai Bányász Horgász Egyesület birtokában volt a halászati jog, több más várpalotai tóval együtt.
A várpalotai un. „bányatavak” a mélyművelésű szénbányászat talán utolsó látható emlékei Várpalotán. A tavak kialakulása a Várpalota – Ősi – Nádasdladány körzetében a felszín alatt 200 – 300 méteren 6 – 12 m vastagságban található lignit (alacsony fűtőértékű kőszén) kitermeléséhez köthető.
4 – 6 m vastag szénréteg kibányászása után az üreget beomlasztották, majd ez az omlás fokozatosan a felszíning terjedt és így szénfejtés szélességnyi, több száz méter széles és hosszú besüllyedések alakultak ki. Ezeket a mélyedéseket a Sárrét magas talajvízszintje kitöltötte,. a befolyó patakok és források, valamint a csapadékvíz biztosítja az víz utánpótlást. A tavakat általában a mesterségesen visszatöltött utak, sínpályák választják el egymástól.
Az így, félig mesterségesen, félig természetesen kialakult több száz hektáros vízterületből kb. 15 hektár tófelület tartozik a Beszálló Horgásztóhoz. A tó medre korábban legelő volt, egy patak keresztezéssel, emiatt a meder egyenletes, törések, kövezések nem találhatók benne. Néhol még mindig látható az elöntött bokrok, fák vízből kiálló ágai. Átlagos vízmélysége 2,0 – 3,0 méter, de legmélyebb pontja kb. 4 méter. A tó partját közel 50 %-ban nádas borítja. A nádasok előtt 5 – 15 m szélességben torzsás akadós területek találhatók
Gyékényes, nádas terület a tó nyugati oldalán
A tó víz utánpótlását több forrás és egy befolyó patak biztosítja. A terület déli részén található a un. Kis Beszálló tó, amelyet nevelő tóként használnak a tulajdonosok így jelenleg nem áll a nagyközönség rendelkezésére.
A tó az esti vihar után